Prof. Szarka László 70 éves

Prof. Szarka László az Aranycsapat legnagyobb sikerei idején, 1954. április 23-án látta meg a napvilágot, hogy aztán felnövekedve pedig jómaga a geofizikában öregbítse saját és hazánk hírnevét. Ehhez persze előbb még várt rá néhány év tanulási időszak, amiben fontos szerepet játszottak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányai, amelyeket 1977-ben kitüntetéssel zárt le. 1982-ben egyetemi doktorátust szerzett „Summa cum laude” eredménnyel. Öt évvel később már kandidátus, 1997-ben pedig a földtudományok doktora.

Jóllehet majdnem teljes pályafutása során a soproni intézetben dolgozott, annak neve közben jó néhányszor változott. 1977-ben, mikor elkezdett ott dolgozni munkahelyét az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének (GGKI) hívták. 1991-ben a GGKI Geofizikai Főosztályának vezetője lett. A Soproni Egyetemen 1999-től a Földtudományi Intézet vezetője volt, ahol bevezette a környezeti geofizika oktatását. Még ugyanebben az évben Miskolcon habilitált. 2004-től egyetemi tanár.

2010-től aktív szerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának átalakításában, az MTA Titkárság Kutatóintézeti Főosztály vezetőjeként. 2015-től egy cikluson keresztül a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója volt.

2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2019-ben rendes tagjává választotta. Székfoglaló beszédét „Föld és ember” címen tartotta, amiben szélesebb szakmai látókörét is bemutatta. Mindig próbálta védeni a tudomány tisztaságát a politika, vagy a tudománytalan elméletek vadhajtásaitól. Szakmai életének az MTA berkein belül való munkásságát megelőző időszakában elsősorban elektromágneses geofizikai kutatómódszerekkel foglalkozott, ahol számos jelentős eredményt mutatott fel, többek között a mesterséges eredetű zajok geofizikai vonatkozásainak vizsgálatával, az ún. „keyhole effektus” felfedezésével, a magnetotellurikus impedancia tenzor rotációs invariánsainak feltárásával, vagy a mágneses fázisátalakulások lehetőségének felvetésével és azoknak a magnetotellurikus eredményekre való hatásának vizsgálatával. Mindemellett az egyenáramú módszerek fejlesztésében is kulcsszerepet játszott. 2019-ben az Eötvös Centenáriumi év programjainak főszervezője volt. „Nyugdíjas” éveiben elsősorban a klímakutatásnak szentelte magát. Tudományos cikkeinek száma 600 felett jár. Számos tanítványát indította el a kutatás útján, köztük már Phd és DSc fokozattal rendelkezők is vannak.

Számos rangos elismerései közül csak a legfontosabbakat emeljük ki: 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Ifjúsági Díjjal jutalmazza. 1991-ben a Magyar Geofizikusok Egyesülete neki ítéli az „Év cikke” díjat, 1998-ban Széchenyi professzori ösztöndíjat, 1991-ben Szádeczky-Kardoss-díjat, 1995-ben Renner János-emlékérmet, 2000-ben Egyed László-emlékérmet (Magyar Geofizikusok Egyesülete) kap. 2002-ben a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács neki ítéli az Év Nyugat-dunántúli Kutatója Díj-at. 2009 Sopron városa a Sopronért emlékérmet adományozza neki, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara pedig 2010-ben a Pro Silvicultura, Natura et Venatiora Kari Dísztőrét. 2010-ben pedig az Eötvös Loránd emlékérem mellett állami kitüntetésben is részesül: Magyarország Köztársasági Elnökétől a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét veheti át.

A HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet Boldog Születésnapot és további hosszú egészségben és alkotásban eltöltött éveket kíván Prof. Szarka Lászlónak!